Szekfü András filmkritikus az 53 magyar film Egyén és hatalom nevű programjának vetítése előtt tart bevezetőt Jancsó Miklós Szegénylegények (1966) című filmjéről. Bemutatása idején a rendező így nyilatkozott munkájáról: "Annak idején sokan hittünk abban, hogy van valamiféle speciális, változatlan magyarság; a szegény népnek valamilyen örök megtartó ereje. A harmadikutas koncepció egyik jellegzetes motivációja volt ez az elképzelés, amelynek bizonyos elemei – tapasztalatom szerint – a negyvenévesnél idősebbek közül sokaknak a tudata mélyén még ma is megtalálhatók; legalább nosztalgiákban. Ennek a koncepciónak a történelmi gyökerei körül nyomoz ez a film, Rózsa Sándor betyárjainak "lebuktatási" históriája. A "történelmi magyar függetlenség" sok évszázaods illúziójával néz szembe – a mocsarak lecsapolásának fényében. Amíg a mocsarak áthatolhatatlan búvóhelyül szolgáltak, lehettek ilyen függetlenségi illúziók, de amikor már nincsenek mocsarak, lehetetlen a "passzív", független befelé fordulás. Ennek a neodzsentri, pántlikás magyarság koncepciónak még ma is van hatása; a filmmel éppen a Jókai-féle történelemszépítéssel, az álromantikus, valóságmásító magyarság-koncepcióval próbálok vitatkozni." (Zsugán István: Beváltott ígéret. Jancsó Miklós. Filmvilág, 1966/1. szám.)
Melyek a huszadik század legmaradandóbb, legemlékezetesebb magyar nagyjátékfilmjei? Sára Sándor, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja erre a kérdésre kereste a választ, amikor megszavaztatta a Film- és Fotóművészeti Tagozatot a számukra legértékesebb filmekről. Az 53 filmet nyolc tematikus blokkba sorolták, amelyeket az Uránia Nemzeti Filmszínház 2012. novemberétől filmklubban vetít hétfő esténként. Bővebben...