A messze látó ember
Bemutatták a Finta Józsefről szóló monográfiát
A tavaly elhunyt, kiemelkedő Kossuth-díjas építész, Finta József, a nemzet művésze, az MMA néhai tagja életéről és munkásságáról készült monográfiát mutatták be a Walter Rózsi-villában március 31-én. Dénes Eszter építész, a kötet szerzője hangsúlyozta, többen segítették a könyv megszületését, amely az MMA Kiadó és a Finta és Társai Építész Stúdió jóvoltából jelenhetett meg.
A tavaly elhunyt, kiemelkedő Kossuth-díjas építész, Finta József, a nemzet művésze, az MMA néhai tagja életéről és munkásságáról készült monográfiát mutatták be a Walter Rózsi-villában március 31-én. Dénes Eszter építész, a kötet szerzője hangsúlyozta, többen segítették a könyv megszületését, amely az MMA Kiadó és a Finta és Társai Építész Stúdió jóvoltából jelenhetett meg.
Turi Attila, az MMA elnöke bevezetőjében felidézte a korszakos építész alakját, aki „megdöbbentő, tragikus gyorsasággal távozott, több mint hatvan év munkássága után. Nagyon sok épület maradt utána, olyan ikonikus épületek, amelyek meghatározzák Budapest látképét. Annak a generációnak volt a tagja, akik holtukig dolgoztak, munkáikban fantáziát láttak, és ezért éltek."
A sors sajátos kegye – folytatta –, hogy Dénes Eszter és a közreműködő kollégák még végig tudták „beszélni a mesterrel" ezt a könyvet, és az ő jóváhagyásával vehetjük kézbe. Az elegáns kiállítású kötet végigvezet „ennek a fantasztikus életútnak az állomásain: épületekkel, rajzokkal és versekkel. Mert akkoriban még így gondolkodtak az emberek. Még minden »más is« hozzátartozott az építészethez, amelynek alapja az általános műveltség. S ez érződik, látszik Finta mester munkáiban."
Szabó Tamás János, a Finta és Társai Építész Stúdió vezető építész tervezője, társtulajdonosa, az MMA rendes tagja szintén a hiánnyal kezdte emlékezését: „Szomorú fintora a sorsnak, hogy nem velünk, hanem barátjával, Vadász Györggyel bizonyára egy egészen más dimenzióból követi ezt a bemutatót."
Finta életművének fontos eleme az a szellemi műhely, amelyet megteremtett, és amelyhez különféle felfogású építészek tartoznak, „akik mégis együtt tudunk működni. És József – bár befejezett jelen időben kell fogalmaznom – folyamatosan velünk van."
Almássy Kornél, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ igazgatója a Walter Rózsi-villa bemutatása után Finta József munkásságát a következő szavakkal méltatta: „Olyan építész volt, aki a hetvenes években is kiemelkedőt alkotott, gondoljunk az InterContinental szállodára; személyes élményeim fűznek a nyolcvanas években épült Forum szállodához, s a kilencvenes években is olyan épületek kerültek ki a keze alól, például a Westend City Center, a Teve utcai rendőrpalota, amelyek meghatározóak Budapest látképében. Mindig minőségre törekedett."
Az építész ars poeticáját Finta a következőképpen fogalmazta meg a kötetben: „A ház élete néha fontosabb, mint maga a ház. Az épületben valójában az emberi mozgások, életek, viselkedésformák a fontosak. A legelső gondolatom egy házzal kapcsolatban – még akkor is, ha számomra mindig is fontos volt a forma – valójában az, hogyan fognak benne élni."
Skardelli György építész, az MMA rendes tagja ismertette a kötetet. „Lapokra sűrítve mutatja be egy ember életét, hitvallását, munkásságát. Sorjáznak az egymást követő életszakaszok. A már nem is annyira közelmúlt magyar történelmére rímelő életútkezdet, majd a hirtelen hontalanná válás, a kiszakított lét és az eltépett gyökerek után egy kifosztott, megalázott és elnyomásba taszított országban keresett helyet a családjával együtt ő is. A tehetség megléte olyan nyilvánvaló volt, hogy még ilyen körülmények között is utat tört magának a döntés dilemmájával együtt."
Finta József Kolozsvárott született 1935-ben, majd a család a második világháború hullámverései közepette Budapestre került. A fiatal fiú a nevezetes Lónyay utcai református gimnázium növendéke lett. Eszmélése kezdetétől vonzotta a festészet, a grafika, a Képzőművészeti Főiskolára készült. Édesapja hatására végül a biztosabb megélhetést nyújtó építészi pálya felé fordult, de a rajzolás és harmadik művészeti ágként a költészet élete végéig foglalkoztatta. A könyv nagyszerűen közvetíti a művészi egyetemességet.
Nem kötelezte el magát egyetlen stílus mellett sem. Ezért mondja: „A posztmodern engem ráébresztett arra, hogy a formák és terek érzelmi és funkcionális gazdagításához nagyon sokat kell tudnunk a múltról, a stílusépítészetekről. Miközben élvezzük a technikát, nem tudjuk a magunknak, korunknak megfelelő tárgyi világot megteremteni. A posztmodernizmus ehhez a kereséshez megadja a kísérletezés szabadságát…"
Munkásságát a Lakótervnél kezdte, majd évtizedekkel később életre hívta saját építészstúdióját. „A Lakóterv nem jelentette a tervezési témák egysíkúságát – hangsúlyozta Skardelli György. – Egymás után találták meg a feladatok, azzal a kivételezett helyzettel, hogy egymás után meg is épültek azok. Kezdetben egyedül, majd a szocialista nagyvállalat is felismerte személyében a kivételes lehetőséget, és egymás után csatlakoztak hozzá a tehetséges építészek, munkatársak, hogy az egyre sokasodó megbízások minőségi módon kerüljenek le az asztalról."
„Minden kor csupán saját hite, technikája, funkcionális igényrendszere, tárgyi világának esztétikai törvényei alapján lehet képes az értékteremtésre. Az álilleszkedések, a romantikus múltba tekintések, álmagyaros allűrök rövid távon érdekesek ugyan, anakronizmusuk azonban perelhetetlen valóság" – vallotta Finta József.
Skardelli György ezzel összhangban megállapította: „Éjt nappallá téve gondolkodott, vázolt, rajzolt. Mindenről volt véleménye, amit megosztott hol kisebb, hol nagyobb körben. Akkor is jó volt hallgatni, amikor nem is értett mindenben egyet vele az ember… Lakóház, kollégium, szálloda, irodaház, kereskedelmi, szakrális, egészségügyi és oktatási épület. A rendeltetés mindegy is, de a funkcionális rend mindig alapvető kellett legyen. A formálásnál jelen van a modern, a posztmodern, a neomodern, a high-tech, még a házgyári előregyártás is. Nem köti meg a kezét egyetlen stílus sem. A környezethez nem alkalmazkodik, inkább viselkedik benne, olykor provokál is."
Bemutatták a róla készített portréfilmet, amelyben Finta így vall: a legszebb feladat egy templom tervezése, utána egy egyetemé. Firenzei nyár című versében írja: „A Dóm szentélye ránk hajolt, / Hűsítő, kékes árnyék / Úgy álltam akkor ott Veled, / Mintha Istenre várnék;"
„A könyvben szinte minden szín teret kap, hogy megpróbálja visszaidézni az olvasó számára egy korszakos egyéniség alakját, azok számára is, akik nem ismerték, nem ismerhették meg személyesen – mondta Skardelli György. Sok korosztály számára meghatároz egy több évtizedes időszakot, neve fogalommá lett. Akik ismerték, azoknak hiányzik az örökké energikus véleménynyilvánítás, a félmosoly az arcon, az ironikus, olykor epés megjegyzések, az értéket felismerő támogató gesztus."
Ezt megerősítette Ritoók Pál, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ főmuzeológusa.
A reprezentatív album – és ez kétségtelenül Dénes Eszter érdeme – harmonikusan egyesíti a személyes vallomásokat, az olvasókat eligazító háttér-információkat, rajzokat, gazdag fényképanyagot és verseket.
Egy éven át heti egy alkalommal találkoztak. „Azonnal elvarázsolt a személyisége, rendkívül elegáns ember volt – idézte fel a szerző. – Ahogyan hozzám fordult, abban már felismerhető volt a bátorítás; benne volt gyermeki lénye is. Olyan humorral fordította át a kezdeti pillanatot, amely azonnal magával ragadott… Kortalan gondolkodót ismertem meg benne; tisztában volt a világ folyásával, a történésekkel, s mindig olyan üzenettel bocsájtott utamra, hogy utána alig vártam a következő heti találkozást."
Végül arra a kérdésre: hol a helye Finta Józsefnek a magyar építőművészetben, Dénes Eszter a következőt válaszolta: Finta szállodái, középületei tökéletesen működnek, formálják a főváros arculatát. „Sosem egy telekben, még csak nem is egy tömbben gondolkodott, hanem sokkal tágasabban. Úgy helyezte el épületeit, hogy tisztában volt azzal, hogyan katalizálják környezetüket; hogyan fog öt, tíz, húsz év múlva továbbgyűrűzni azok hatása. Messzire látott az időben és a térben."
Elmer István
Fotó: Walter Péter
A sors sajátos kegye – folytatta –, hogy Dénes Eszter és a közreműködő kollégák még végig tudták „beszélni a mesterrel" ezt a könyvet, és az ő jóváhagyásával vehetjük kézbe. Az elegáns kiállítású kötet végigvezet „ennek a fantasztikus életútnak az állomásain: épületekkel, rajzokkal és versekkel. Mert akkoriban még így gondolkodtak az emberek. Még minden »más is« hozzátartozott az építészethez, amelynek alapja az általános műveltség. S ez érződik, látszik Finta mester munkáiban."
Szabó Tamás János, a Finta és Társai Építész Stúdió vezető építész tervezője, társtulajdonosa, az MMA rendes tagja szintén a hiánnyal kezdte emlékezését: „Szomorú fintora a sorsnak, hogy nem velünk, hanem barátjával, Vadász Györggyel bizonyára egy egészen más dimenzióból követi ezt a bemutatót."
Finta életművének fontos eleme az a szellemi műhely, amelyet megteremtett, és amelyhez különféle felfogású építészek tartoznak, „akik mégis együtt tudunk működni. És József – bár befejezett jelen időben kell fogalmaznom – folyamatosan velünk van."
Almássy Kornél, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ igazgatója a Walter Rózsi-villa bemutatása után Finta József munkásságát a következő szavakkal méltatta: „Olyan építész volt, aki a hetvenes években is kiemelkedőt alkotott, gondoljunk az InterContinental szállodára; személyes élményeim fűznek a nyolcvanas években épült Forum szállodához, s a kilencvenes években is olyan épületek kerültek ki a keze alól, például a Westend City Center, a Teve utcai rendőrpalota, amelyek meghatározóak Budapest látképében. Mindig minőségre törekedett."
Az építész ars poeticáját Finta a következőképpen fogalmazta meg a kötetben: „A ház élete néha fontosabb, mint maga a ház. Az épületben valójában az emberi mozgások, életek, viselkedésformák a fontosak. A legelső gondolatom egy házzal kapcsolatban – még akkor is, ha számomra mindig is fontos volt a forma – valójában az, hogyan fognak benne élni."
Skardelli György építész, az MMA rendes tagja ismertette a kötetet. „Lapokra sűrítve mutatja be egy ember életét, hitvallását, munkásságát. Sorjáznak az egymást követő életszakaszok. A már nem is annyira közelmúlt magyar történelmére rímelő életútkezdet, majd a hirtelen hontalanná válás, a kiszakított lét és az eltépett gyökerek után egy kifosztott, megalázott és elnyomásba taszított országban keresett helyet a családjával együtt ő is. A tehetség megléte olyan nyilvánvaló volt, hogy még ilyen körülmények között is utat tört magának a döntés dilemmájával együtt."
Finta József Kolozsvárott született 1935-ben, majd a család a második világháború hullámverései közepette Budapestre került. A fiatal fiú a nevezetes Lónyay utcai református gimnázium növendéke lett. Eszmélése kezdetétől vonzotta a festészet, a grafika, a Képzőművészeti Főiskolára készült. Édesapja hatására végül a biztosabb megélhetést nyújtó építészi pálya felé fordult, de a rajzolás és harmadik művészeti ágként a költészet élete végéig foglalkoztatta. A könyv nagyszerűen közvetíti a művészi egyetemességet.
Nem kötelezte el magát egyetlen stílus mellett sem. Ezért mondja: „A posztmodern engem ráébresztett arra, hogy a formák és terek érzelmi és funkcionális gazdagításához nagyon sokat kell tudnunk a múltról, a stílusépítészetekről. Miközben élvezzük a technikát, nem tudjuk a magunknak, korunknak megfelelő tárgyi világot megteremteni. A posztmodernizmus ehhez a kereséshez megadja a kísérletezés szabadságát…"
Munkásságát a Lakótervnél kezdte, majd évtizedekkel később életre hívta saját építészstúdióját. „A Lakóterv nem jelentette a tervezési témák egysíkúságát – hangsúlyozta Skardelli György. – Egymás után találták meg a feladatok, azzal a kivételezett helyzettel, hogy egymás után meg is épültek azok. Kezdetben egyedül, majd a szocialista nagyvállalat is felismerte személyében a kivételes lehetőséget, és egymás után csatlakoztak hozzá a tehetséges építészek, munkatársak, hogy az egyre sokasodó megbízások minőségi módon kerüljenek le az asztalról."
„Minden kor csupán saját hite, technikája, funkcionális igényrendszere, tárgyi világának esztétikai törvényei alapján lehet képes az értékteremtésre. Az álilleszkedések, a romantikus múltba tekintések, álmagyaros allűrök rövid távon érdekesek ugyan, anakronizmusuk azonban perelhetetlen valóság" – vallotta Finta József.
Skardelli György és Dénes Eszter
Skardelli György ezzel összhangban megállapította: „Éjt nappallá téve gondolkodott, vázolt, rajzolt. Mindenről volt véleménye, amit megosztott hol kisebb, hol nagyobb körben. Akkor is jó volt hallgatni, amikor nem is értett mindenben egyet vele az ember… Lakóház, kollégium, szálloda, irodaház, kereskedelmi, szakrális, egészségügyi és oktatási épület. A rendeltetés mindegy is, de a funkcionális rend mindig alapvető kellett legyen. A formálásnál jelen van a modern, a posztmodern, a neomodern, a high-tech, még a házgyári előregyártás is. Nem köti meg a kezét egyetlen stílus sem. A környezethez nem alkalmazkodik, inkább viselkedik benne, olykor provokál is."
Bemutatták a róla készített portréfilmet, amelyben Finta így vall: a legszebb feladat egy templom tervezése, utána egy egyetemé. Firenzei nyár című versében írja: „A Dóm szentélye ránk hajolt, / Hűsítő, kékes árnyék / Úgy álltam akkor ott Veled, / Mintha Istenre várnék;"
„A könyvben szinte minden szín teret kap, hogy megpróbálja visszaidézni az olvasó számára egy korszakos egyéniség alakját, azok számára is, akik nem ismerték, nem ismerhették meg személyesen – mondta Skardelli György. Sok korosztály számára meghatároz egy több évtizedes időszakot, neve fogalommá lett. Akik ismerték, azoknak hiányzik az örökké energikus véleménynyilvánítás, a félmosoly az arcon, az ironikus, olykor epés megjegyzések, az értéket felismerő támogató gesztus."
Ezt megerősítette Ritoók Pál, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ főmuzeológusa.
A reprezentatív album – és ez kétségtelenül Dénes Eszter érdeme – harmonikusan egyesíti a személyes vallomásokat, az olvasókat eligazító háttér-információkat, rajzokat, gazdag fényképanyagot és verseket.
Egy éven át heti egy alkalommal találkoztak. „Azonnal elvarázsolt a személyisége, rendkívül elegáns ember volt – idézte fel a szerző. – Ahogyan hozzám fordult, abban már felismerhető volt a bátorítás; benne volt gyermeki lénye is. Olyan humorral fordította át a kezdeti pillanatot, amely azonnal magával ragadott… Kortalan gondolkodót ismertem meg benne; tisztában volt a világ folyásával, a történésekkel, s mindig olyan üzenettel bocsájtott utamra, hogy utána alig vártam a következő heti találkozást."
Végül arra a kérdésre: hol a helye Finta Józsefnek a magyar építőművészetben, Dénes Eszter a következőt válaszolta: Finta szállodái, középületei tökéletesen működnek, formálják a főváros arculatát. „Sosem egy telekben, még csak nem is egy tömbben gondolkodott, hanem sokkal tágasabban. Úgy helyezte el épületeit, hogy tisztában volt azzal, hogyan katalizálják környezetüket; hogyan fog öt, tíz, húsz év múlva továbbgyűrűzni azok hatása. Messzire látott az időben és a térben."
Elmer István
Fotó: Walter Péter
