Dal a Sümegvár utcából címmel 2014-ben mutatták be Balassa Sándor portréfilmjét, amelyben a Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja kifejti: kulturális gömbként látja a zeneművészetet maga körül, így aztán Gesualdo, Muszorszkij, Kodály, Beethoven vagy Chopin alkotásai egyenlő távolságban jelennek meg előtte térben és időben. „Az igazi zene az időben nem kopik egy szemernyit sem, elévülhetetlen" – vallotta az idős mester, aki a portréfilm levetítésével, művei megszólaltatásával mégiscsak jelen volt 2025. január 15-én a Makovecz utcai akadémiai szalonban.

Az MMA Zeneművészeti Tagozatának „Hívások és kiáltások" című estjén csak úgy sorjáztak a történetek, amelyekből szintén kirajzolódott Balassa Sándor portréja. Juhász Judit, az MMA szóvivője köszöntőjében elmondta, ifjú rádiósként pontosan felmérte, ki az, aki elhivatottságból, és ki az, aki csak rutinból végzi a feladatait. „A Bródy Sándor utcai épületben Balassa Sándor, zenei rendező kottákkal a kezében nyargalt a stúdió felé vagy vissza a szobájába, hetente többször is találkoztunk – mesélte Juhász Judit. – Sándortól ezt kaptam fiatal rádiósként: nemcsak öröm és nemcsak önmegvalósítás, hanem gyönyörű szolgálat is, hogy a mikrofon a mi kezünkben van."

A gyermeki világ tisztaságát idézték meg az ünnepi esten közreműködő hegedűművészek, Szecsődi Ferenc és Farkas Erzsébet a Párosító hegedűduók című Balassa-mű részletének megszólaltatásával. „A két szólam rokontermészetű, egymásból születő kibontakozása egységet, összetartozást sugall – magyarázta Szecsődi Ferenc a közönségnek. – A hat tétel élén régi magyar leány és fiú nevek állnak: Csenge és Deli, Kincső és Bajzát, Luca és Botond, Őszike és Zalán, Tünde és Monor, Réka és Ellák.

A meghívott beszélgetőtársak, Gombos László zenetörténész, Kovács Zoltán zeneszerző és Balassa Sándor özvegye, Balassa Mariann szintén felidézték a mester alakját. Tóth Péter zeneszerző, az MMA Zeneművészeti Tagozatának vezetője a Párosító hegedűduókhoz kapcsolódva hívta fel a figyelmet arra, miért érezhetjük ma is: Balassa zenéje egyszerre modern és magyar. „Zeneakadémista korunkban ismertük meg a mestert Kovács Zoltánnal: a hangszerelés tanárunk volt, de rengeteget kaptunk tőle, túl a szakmaiságon. A rendszerváltás előtti években tőle hallottam először Fekete György nevét és azokat a kitűnő mondatokat, amelyek mind a mai napig elkísérnek. Hogyan értékelte a változó kort? »A művész olyan, mint a szeizmográf, ami előre jelzi a földrengést, de sose felejtsük el, hogy a földrengést nem a szeizmográf okozza.« Ezt a mondatát egy életre megjegyeztem" – erősítette meg Tóth Péter.

Gombos László a MMA-MMKI megbízásából feldolgozta Balassa Sándor zeneszerzői hagyatékát, hogy annak felhasználásával részletes műjegyzék és monográfia készüljön. A zenetörténész megállapította: Balassa Sándor velünk van – immár kilencven éve. „Nem véletlenül mondtam kilencven évet, 68 vagy 86 helyett, mert nemcsak a felkészülés ifjúkori időszakát számítottam be, hanem a búcsúzás óta eltelt éveket is – magyarázta Gombos László felszólalásában. – A művek és ezáltal az alkotók élete ugyanis nem ér véget a kettős vonallal, ahogy az írásoké sem az utolsó ponttal. Ki ismerheti mind a százötven opuszt, ami a műhelyből kikerült?! Ki tudja betéve a számtalan írást és nyilatkozatot?! Akihez most ér el az üzenet, ahogyan az imént elért hozzánk, ahhoz most szól az alkotó. Így lesz ez a jövőben is – hangsúlyozta a zenetörténész. – Ráadásul a művek is folyamatosan változnak. Nem a hangok és a betűk cserélődnek ki, hanem mi halljuk és olvassuk másként, hiszen mi is változunk. Aki már látta a portréfilmet, azt biztosíthatom, hogy ezúttal más részleteket fog észrevenni. Az alkotás és az alkotó szünet nélkül dolgozik a háttérben. Az elvetett mag most újra szárba szökken, és az egykor leírtak új jelentésekkel egészülnek ki. Csak legyen, aki ápolja kertünket, gondozza a ránk hagyott örökséget."

Gombos László figyelmeztetett arra is, hogy a 2014-es filmben Balassa Sándor szemérmesen hallgat számtalan jótékonysági kezdeményezéséről, a fiatal művészek megsegítéséről, a határon túli magyar zeneszerzők megismertetése érdekében kifejtett óriási munkájáról. Szerénysége előbbre való volt. De emlékeznek a családtagok, a kollégák, a közönség, „akikkel egy hullámhosszon volt a rádiós keverőpultnál, akikkel egy húron pendült a zenei stílusok birodalmában, akiket a hangszerelés művészetébe vezetett be a Zeneakadémián és akikkel egy követ fújt a különféle társadalmi szervezetek tagjaként" – mutatott rá Gombos László. Utóbbiak közül néhány példa: a Magyar Művészeti Akadémia mellett Balassa Sándor ott volt a Százak Tanácsában, a Magyar Zeneművészeti Társaságban, a Szabó Dezső Emléktársaságban, tagja volt Rudnay Gyula Baráti Emléktársaságának, és a Vántus István Társaságnak is.

Külön beszélgetés témája lehetne Balassa természet iránti szeretete: ismerte a lakóhelye környékén élő madárfajokat, és egy pillanat alatt szoros kapcsolatot tudott kialakítani a kutyákkal… A portréfilm végén felhangzó, A harmadik bolygó című operakantáta segélykiáltás a Föld védelmében.

A Dal a Sümegvár utcából – Portréfilm Balassa Sándorról megtekinthető itt:
https://www.youtube.com/watch?v=_1zP_Ff2KYQ
 
Tóth Ida
Fotó: Nyirő Simon