Szakonyi Károly, az MMA rendes tagja előadásában így fogalmazott: „Jókai Mórról azt tartják, hogy ma már nem könnyű olvasmány, és a diákság a műveiből kötelező olvasmánynak válogatott alkotásokat inkább filmen nézi meg." Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy a próza nemcsak történet, hanem stílus is. „Jókai stílusa helyenként valóban nehézkes, latinos szövésű, de feloldja azt az író közvetlen hangja, olykor lírája, máskor humora. A történetei pedig fantasztikusak."
Neki köszönhetjük, hogy megőrizte 1848-49 eszméjét, és a következő nemzedékek tudatába táplálta, még ha a romantika megszépítő módjával is. A forradalom és szabadságharc után nem sokkal hozzáfogott nagy ívű műveinek a megírásához, „hogy a nemzet ne felejtsen. A Bach-korszakban, az 1854-ben kiadott Kárpáthy Zoltánban a hazafiság, az összefogás, a hűség a hazához eszméjét fogalmazta meg, a kiegyezés után két évvel pedig a szabadságharcnak állított emléket A kőszívű ember fiaiban." Szakonyi Károly párhuzamként megemlítette, hogy az 1956-os forradalom után húsz évvel is még félelemmel átitatott némaságra voltak ítélve az írók. „Sokat vesztett ezzel az emlékezés."
Jókai képzelete valóban határtalan. Szakonyi felidézte emlékét az 1960-as évekből. A román írószövetség vendégeként elvitték a Vaskapuhoz, ahol már folyt a Dunát felduzzasztó gátépítés. Orsova alatt átvitték a folyóból még kiemelkedő Ada Kahle szigetére. „Tizenkilencedik századi miliő fogadott, a kávézóban turbános alakok ostábláztak, az utcákon szamaraskordék zörögtek el mellettünk az alacsony kis házak között." Mindezt később elárasztotta a víz. Ezt a szigetet írja le Jókai Az arany emberben. „Persze nem ilyen valóságosnak, mert neki egy romantikus, búvóhelynek használt sziget kellett – a Senki szigete – Timár Mihály és Noémi szerelmi történetéhez."
Az irodalmi összeállításban Lukács Sándor Kossuth-díjas színművész, az MMA rendes tagja idézte fel Jókaitól a sziget leírását. „Amit maga előtt látott, az a paradicsom volt. Egy rendezett kert, valami öt-hat holdra terjedő, nem sorba, de szabályosan csoportokba ültetett gyümölcsfákkal, amiknek ágait földig húzza édes terhük. Aranyló, pirosló gyümölccsel rakva alma- és körtefák; a szilvafák minden faja, mintha rózsa- vagy liliomcsokor volna a ragyogó gyümölcstől…"
 

A kortárs magyar irodalomból vett szemelvények között Berecz András Kossuth-díjas énekes, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja lépett fel. A középnemzedékhez tartozó, erdélyi származású író, Nagy-Koppány Zsolt vállalja a posztmodern jelzőt, prózája posztmodern jegyeit igyekszik klasszikus történetmeséléssel elegyíteni, hogy a mérleg nyelve mégis a történetmesélés felé mutasson. Illata halleves című novelláját Igó Éva, Jászai Mari-díjas színművész adta elő.
Száraz Miklós György írásművészete sokrétű és rendkívül változatos. Egy interjúban úgy nyilatkozott: az írás, a regény akkor működik jól, hogyha képes egy olyan sűrítményt, az én, az alkotó személyes változatát és elképzelését megmutatni a világról, amit más nem tud. Lázálmok Atlasza című művét Lukács Sándor tolmácsolta.
 

Jókai Anna Átvilágítás című önéletrajzi írásából Igó Éva idézett részletet. Az írónő a rá jellemző spirituális realizmussal nemcsak saját életét világítja át, hanem korát is át akarta világítani, megmutatni, hogy „mit ért az élet, mire volt képes az egyes ember a korszak sok veszélyével, tragédiájával, bűnével és erőtlenségével harcolva" – fogalmazott korábban Mezey Katalin.
 

A remekbe szabott prózai mű felemelő élmények forrása – hangzott el Iancu Laura művének elhangzása előtt. Igó Éva az Olvasmány az éjszaka cselekedeteiből című művéből idézett; írásainak visszatérő motívumaiként az egzisztencializmus alapkérdései és az emberi lét ontológiai tapasztalatai tükröződnek.
Szilágyi Istvánra, fogalmazott Takács Bence, úgy gondolunk vissza, mint az ezredforduló idején a magyar próza legnagyobb mesterére. A Lukács Sándor előadásában elhangzott Foggal és bütyökkel című novellájának részlete háborús történet, a frontról rokkantan visszatérő katonák világába vezet el bennünket.
Jókai írásművészete kiállta a legnagyobb kritikus, az idő próbáját. Vári Fábián László a kortárs alkotókkal kapcsolatban így fogalmazott: „Kiderül hamarosan, érdekelnek-e bennünket az ő történeteik. Ha el tudnak bennünket kápráztatni, nyert ügyük van, és akadálytalan előttük az út az örökkévalósághoz. Ha nem, meg kell küzdeniük legádázabb ellenségükkel, a feledéssel. Biztató jel, hogy ebben a kis csapatban máris van egy újabb Jókai, s én azt kívánom, hogy idővel mások is nőjenek – akárcsak a ma ünnepelt Móric – nevük és művük által maradandóvá."

 

Elmer István