Átélte és mély empátiával kezelte a helyzeteket
Balázs Mihály Turányi Gáborról és a róla szervezett szimpóziumról
A Magyar Építőművészek Szövetsége Székházban kiállításmegnyitóval és előadással, valamint kerekasztallal emlékeztek április 26-án Turányi Gáborra, az MMA néhai tagjára. A felkért hozzászólók között volt Balázs Mihály építész, az MMA rendes tagja is, akit villáminterjúnkban elődjéről és a most érlelődő új építész generációról kérdeztünk.
A Magyar Építőművészek Szövetsége Székházban kiállításmegnyitóval és előadással, valamint kerekasztallal emlékeztek április 26-án Turányi Gáborra, az MMA néhai tagjára. A felkért hozzászólók között volt Balázs Mihály építész, az MMA rendes tagja is, akit villáminterjúnkban elődjéről és a most érlelődő új építész generációról kérdeztünk.
- Hogyan látja ma Turányi Gábor örökségét?
- Mint alkotó, rendkívül aktív és eredményes volt, számos kitűnő épületet és inspiráló tervet, rajzot hagyott maga után. Magán-lakóházai az ezredforduló villaépítészetének legkiválóbb darabjai, melyekben sajátos eleganciával egyesül a kortárs gondolkodás Gábor egyéni látásmódjával. Középületei közül kiemelt városképi jelentősége van a budapesti Duna-part világörökségi területén lévő három épületfelújításának, a Herendi Porcelánium épülete pedig a kortárs magyar építészet ikonikus darabjaként az egyik legfontosabb referenciapont sokak számára.
Gábornak alkotói munkája mellett van egy „második életműve" is, ami az építészképzésben hagyott maradandó nyomot. Szemlélete és oktatói gyakorlata is példaértékű.
- Mi módon volt a „párbeszéd építésze" Turányi Gábor?
- Azt hiszem számára a párbeszéd a teljes-értékű jelenlét volt a világban. Folyamatos párbeszédben állt a környezetével, a házaival, a hallgatóival, a megbízóival és önmagával – azaz gondolkozott, átélte és mély empátiával figyelte a helyzeteket. Bármennyire is furcsa, utóbbi nem evidens.
- Mit gondol a szimpóziumról, volt lehetőség felidézni elődje alakját?
- Igen, a szimpozion személyes hangneme és egyszerű külsőségei teljes összhangban voltak Gábor személyiségével. Ferkai András szubjektív, mégis korrekt előadása, a felkért hozzászólók visszaemlékezései, az ezt követő beszélgetések őszintévé és ezáltal hitelessé tették az eseményt.
- Az építészek tanításáért Ön is sokat tesz. Milyen a most érlelődő új generáció?
- A fiatalság mulandó létállapot, a körülmények pedig gyorsan változnak. Az új építészgeneráció pont úgy reagál a környezeti változásokra, mint korábban bármikor, csak a szempontok és az eszközök mások. Ez azt jelenti, hogy a mai fiatalok között is vannak innovatív és kreatív, a változásokat érzékenyen követő és befolyásolni akaró személyiségek éppen úgy, mint azelőtt. Kétségtelen, hogy a mediatizált világ felgyorsítja az eseményeket, nem hagy időt az elmélyült jelenlétre, ezért felszínesebb a reakció. Kevés a valóságos tapasztalat, egyre többen élménydeficitben élnek, élünk.
Wittmer-Besze Erika
Fotó: Walter Péter (az eseményen készültek)
- Mint alkotó, rendkívül aktív és eredményes volt, számos kitűnő épületet és inspiráló tervet, rajzot hagyott maga után. Magán-lakóházai az ezredforduló villaépítészetének legkiválóbb darabjai, melyekben sajátos eleganciával egyesül a kortárs gondolkodás Gábor egyéni látásmódjával. Középületei közül kiemelt városképi jelentősége van a budapesti Duna-part világörökségi területén lévő három épületfelújításának, a Herendi Porcelánium épülete pedig a kortárs magyar építészet ikonikus darabjaként az egyik legfontosabb referenciapont sokak számára.
Gábornak alkotói munkája mellett van egy „második életműve" is, ami az építészképzésben hagyott maradandó nyomot. Szemlélete és oktatói gyakorlata is példaértékű.
- Mi módon volt a „párbeszéd építésze" Turányi Gábor?
- Azt hiszem számára a párbeszéd a teljes-értékű jelenlét volt a világban. Folyamatos párbeszédben állt a környezetével, a házaival, a hallgatóival, a megbízóival és önmagával – azaz gondolkozott, átélte és mély empátiával figyelte a helyzeteket. Bármennyire is furcsa, utóbbi nem evidens.
- Mit gondol a szimpóziumról, volt lehetőség felidézni elődje alakját?
- Igen, a szimpozion személyes hangneme és egyszerű külsőségei teljes összhangban voltak Gábor személyiségével. Ferkai András szubjektív, mégis korrekt előadása, a felkért hozzászólók visszaemlékezései, az ezt követő beszélgetések őszintévé és ezáltal hitelessé tették az eseményt.
- Az építészek tanításáért Ön is sokat tesz. Milyen a most érlelődő új generáció?
- A fiatalság mulandó létállapot, a körülmények pedig gyorsan változnak. Az új építészgeneráció pont úgy reagál a környezeti változásokra, mint korábban bármikor, csak a szempontok és az eszközök mások. Ez azt jelenti, hogy a mai fiatalok között is vannak innovatív és kreatív, a változásokat érzékenyen követő és befolyásolni akaró személyiségek éppen úgy, mint azelőtt. Kétségtelen, hogy a mediatizált világ felgyorsítja az eseményeket, nem hagy időt az elmélyült jelenlétre, ezért felszínesebb a reakció. Kevés a valóságos tapasztalat, egyre többen élménydeficitben élnek, élünk.
Wittmer-Besze Erika
Fotó: Walter Péter (az eseményen készültek)
