Credo
Fotóművészeti kiállítás Veszprémben
Olasz Ferenc Balázs Béla-díjas fotográfus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja munkáiból nyílt életmű-kiállítás december 13-án Veszprémben, a Laczkó Dezső Múzeumban. Az ünnepélyes megnyitón beszédet mondott Rátóti Zoltán, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke is. A 2025. március 2-áig megtekinthető tárlat az MMA támogatásával valósult meg.
Olasz Ferenc Balázs Béla-díjas fotográfus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja munkáiból nyílt életmű-kiállítás december 13-án Veszprémben, a Laczkó Dezső Múzeumban. Az ünnepélyes megnyitón beszédet mondott Rátóti Zoltán, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke is. A 2025. március 2-áig megtekinthető tárlat az MMA támogatásával valósult meg.
Olasz Ferenc fotóin fejfákat, útszéli kőkereszteket, kálváriákat, freskókat örökít meg – szó szerint: megőrzi őket a jövendőnek, mielőtt azok végleg eltűnnének, megsemmisülnének, elnyelné őket az enyészet.
A kiállítás megnyitóján Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter köszöntötte az egybegyűlteket. Arról beszélt, hogy különös vidék ez a Felső-Pannónia, a különböző kultúrák találkozása és összeolvadása – a rómaiak által idehozott kereszténység, a szláv népi hiedelmek, a germánok államisága és ezek találkozása a magyarsággal – termelte ki a pannon polgárt. Itt született meg az a kultúra, aminek Olasz Ferenc emléket állít.
Olasz képei vallomások – kezdte személyes hangvételű beszédét Rátóti Zoltán, aki személyes viszonyulásáról számolt be: kérdések sora merült fel benne a képeket látva, azonban az alkotás folyamatát firtató kérdésekre nincs evilági válasz, magyarázatot csak azok kapnak, akik hisznek a tehetség isteni eredetű mivoltában. A művész szemével, kezével ad parancsot a gépnek, ami engedelmeskedik. A létrejött képek kifeszített pillanatok, általuk mégis történések sora születik meg a szemlélőben, akit meditációra kényszerít a művész. Képeiben nincs sietség. Azokat nézve reményt, felszabadulást, felemelkedést, harmóniát élünk át. Olasz megállítja az időt, de a megállított pillanatban intenzitás, energia, az élet szeretete izzik.
Péterváry-Szanyi Brigitta múzeumigazgató a közelgő karácsonyi ünnepek kapcsán ajánlotta a látogatók figyelmébe a második emeleten berendezett kiállítást, ami jó lehetőséget teremt a lelki elcsendesedésre. Olasz műveit átitatja a csend és a hit ereje, a szakrális kincsek bemutatása az adventi időszakban különösen időszerű.
Feledy Balázs művészeti író felidézte: Olasz Ferenc karrierjében az 1998-as, a Vigadóban megrendezett kiállítása jelentett fordulatot, hozott szakmai áttörést. Feledy rámutatott: nagyon ritka az, hogy valaki az álló és a mozgóképek művészeti ágát egyaránt gyakorolja, és e két területen egyforma hangsúllyal van jelen. Olasz egész életműve hitben fogant és arra épül. Megörökíti azt, ami még létezik – mindkét területen ez a cél vezérli. Munkássága misszió: a népi vallásosság körébe tartozó tárgyi emlékekkel korábban senki nem foglalkozott, nem figyelt oda ezekre, nem dolgozott ezek megmentésén vagy legalább valamiféle megörökítésén. Szomorú tény, hogy a képeken ábrázolt személyek és tárgyak közül sokan már nincsenek jelen a világunkban. Olasz Ferenc az utolsó előtti pillanatban örökítette meg a mulandót.
A megnyitón Kárász András, a Mendelssohn kamarazenekar csellóművésze működött közre.
A kiállítás megnyitóján Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter köszöntötte az egybegyűlteket. Arról beszélt, hogy különös vidék ez a Felső-Pannónia, a különböző kultúrák találkozása és összeolvadása – a rómaiak által idehozott kereszténység, a szláv népi hiedelmek, a germánok államisága és ezek találkozása a magyarsággal – termelte ki a pannon polgárt. Itt született meg az a kultúra, aminek Olasz Ferenc emléket állít.
Olasz képei vallomások – kezdte személyes hangvételű beszédét Rátóti Zoltán, aki személyes viszonyulásáról számolt be: kérdések sora merült fel benne a képeket látva, azonban az alkotás folyamatát firtató kérdésekre nincs evilági válasz, magyarázatot csak azok kapnak, akik hisznek a tehetség isteni eredetű mivoltában. A művész szemével, kezével ad parancsot a gépnek, ami engedelmeskedik. A létrejött képek kifeszített pillanatok, általuk mégis történések sora születik meg a szemlélőben, akit meditációra kényszerít a művész. Képeiben nincs sietség. Azokat nézve reményt, felszabadulást, felemelkedést, harmóniát élünk át. Olasz megállítja az időt, de a megállított pillanatban intenzitás, energia, az élet szeretete izzik.
Péterváry-Szanyi Brigitta múzeumigazgató a közelgő karácsonyi ünnepek kapcsán ajánlotta a látogatók figyelmébe a második emeleten berendezett kiállítást, ami jó lehetőséget teremt a lelki elcsendesedésre. Olasz műveit átitatja a csend és a hit ereje, a szakrális kincsek bemutatása az adventi időszakban különösen időszerű.
Feledy Balázs művészeti író felidézte: Olasz Ferenc karrierjében az 1998-as, a Vigadóban megrendezett kiállítása jelentett fordulatot, hozott szakmai áttörést. Feledy rámutatott: nagyon ritka az, hogy valaki az álló és a mozgóképek művészeti ágát egyaránt gyakorolja, és e két területen egyforma hangsúllyal van jelen. Olasz egész életműve hitben fogant és arra épül. Megörökíti azt, ami még létezik – mindkét területen ez a cél vezérli. Munkássága misszió: a népi vallásosság körébe tartozó tárgyi emlékekkel korábban senki nem foglalkozott, nem figyelt oda ezekre, nem dolgozott ezek megmentésén vagy legalább valamiféle megörökítésén. Szomorú tény, hogy a képeken ábrázolt személyek és tárgyak közül sokan már nincsenek jelen a világunkban. Olasz Ferenc az utolsó előtti pillanatban örökítette meg a mulandót.
A megnyitón Kárász András, a Mendelssohn kamarazenekar csellóművésze működött közre.
Forrás: vehir.hu
