Dárday István köszöntése
Családja, régi barátai, pályatársai és tisztelői körében köszöntette az MMA Film-és Fotóművészeti Tagozata Dárday István Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas filmrendezőt 85. születésnapja alkalmából a Pesti Vigadó Sinkovits termében.
A március 24-ei esten Zsigmond Dezső tagozatvezető személyes hangvételű beszédében méltatta a nemzet művésze címet viselő ünnepeltet, kiemelve a pályáját végigkísérő töretlen, hű értékelvűséget. „Hugó és nemrég elhunyt alkotótársa, a nagyszerű Szalai Györgyi életét végig az értékközpontúság határozta meg. Mind filmjeikben, mind az általuk kitalált és létrehozott Társulás Stúdióban ez mozgatta őket, már a társulók kiválasztásánál, befogadásánál is. Nézem az egykori stúdiótagokat ábrázoló fotót. Tarr, Bódy, Grünwalszky, Fehér György, Gyöngyössy–Kabai, Wilt és persze Hugó-Györgyi mind a kor legkreatívabb, legtehetségesebb, legforradalmibb filmes alkotói. Dárdayék tehát nem csak saját filmjeikben alkottak minőséget, de a Társulás Stúdió létrehozásában is" - összegzett Zsigmond Dezső.
Dárday István 1940. március 25-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1963-ban felvételizett, de először elutasították, mint osztályidegen, „renitens elemet", és csak öt évvel később vették fel. A felvételin ismerkedett meg Szalai Györgyivel, akivel hat évtizedig tartó együttműködésük vette ezzel kezdetét. Bekerülvén a Balázs Béla Stúdióba, 1974-ben a stúdió vezetőségi tagja lett, és ugyanebben az évben elkészítette első közös játékfilmjét Szalai Györgyivel, a Jutalomutazást, amely itthon is és külföldön is komoly elismerésre tett szert: Balázs Béla-díjat, a Filmkritikusok díját, majd a Mannheimi Fesztivál fődíját is elnyerte.
Az 1980-as években Dárday István és alkotótársai új filmkészítési formákat hoztak létre a Balázs Béla Stúdió keretein belül, és 1981-ben megalapították a MAFILM Társulás Stúdiót, melyet öt év működés után a kultúrpolitikai vezetés megszüntetett. A rendszerváltozást követően Dárday és csapata nevéhez fűződik egy új típusú mozi üzemeltetése is: megszületett a M.I.T. (M.I.T.: Mozgókép Innovációs Társulás) VIDEÓ- ÉS MOZIKLUB, ami később Blue Box néven vált ismertté. Több volt, mint művészmozi, hisz kulturális központként is működött, amely a filmek mellett koncertek, kiállítások, beszélgetések helyszíne is lett.
A '90-es évek fontos filmjei után a kétezres évektől Dárday István és Szalai Györgyi dokumentumfilm-készítő tevékenységükben egyre többször foglalkoznak környezetvédelmi kérdésekkel, valamint a nemzeti identitás és a nemzeti kultúra kérdéseivel is. Az évtized kiemelkedő alkotása Az emigráns – Minden másképp van (2006), a Márai Sándor utolsó éveiről készült játékfilm.
Dárday István munkásságát 2012-ben Kossuth-díjjal is elismerték, melynek felét átadta alkotótársának, Szalai Györgyinek. Azóta is aktívan részt vesz a magyar film- és művészeti életben: 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2012 és 2016 között a köztestület Film- és Fotóművészeti Tagozatának vezetője is volt.
A születésnap alkalmából a Pesti Vigadóban jelenlévők egy több rövidfilmből álló, kevésbé ismert dokumentumfilmet láthattak Hat bagatell címmel, amelyben Dárday István mellett öt másik, akkor pályakezdő alkotó - Fehér György, Bódy Gábor, Jeles András, Tarr Béla és Wilt Pál - filmjei nyújtanak kíméletlen tükröt a Kádár-korszaknak. A Fehér György nevéhez kötődő, 1989-ben készült „szkeccsfilm" a később nemzetközi hírűvé vált „Budapesti Iskola" előképeiből, a '70-es évek magyar valóságát szokatlan éleslátással, érzelemgazdag őszinteséggel dokumentáló főiskolás vizsgafilmekből mutat meg hat emlékezetes darabot. A film Jeles András: Meghallgatás (1969), Bódy Gábor: Egy bagatell (1975), Wilt Pál: Ságpuszta (1970), Tarr Béla: Hotel Magnezit (1980), Fehér György: Öregek (1969) és Dárday István: Miheztartás végett (1971) című műveiből áll. A hat alkotó a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején nyilvánosságra sosem került filmjeivel a Kádár-korszak mély emberi és strukturális drámáit állítja középpontba, ami a kor dokumentációján túl jelenleg is megrázó élménnyel szolgál a befogadónak.
A vetítést követően Szekfű András filmtörténész, címzetes egyetemi tanár beszélgetett az ünnepelttel pályájáról és a bemutatott rövidfilmekről. Az est záróakkordjaként Sipos Mihály Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész, a Muzsikás együttes prímása, az MMA rendes tagja és felesége, Kardos Mária, a Muzsikás együttes tagja gyimesi dallamokkal köszöntötte Dárday Istvánt.
SZ.M.
Az 1980-as években Dárday István és alkotótársai új filmkészítési formákat hoztak létre a Balázs Béla Stúdió keretein belül, és 1981-ben megalapították a MAFILM Társulás Stúdiót, melyet öt év működés után a kultúrpolitikai vezetés megszüntetett. A rendszerváltozást követően Dárday és csapata nevéhez fűződik egy új típusú mozi üzemeltetése is: megszületett a M.I.T. (M.I.T.: Mozgókép Innovációs Társulás) VIDEÓ- ÉS MOZIKLUB, ami később Blue Box néven vált ismertté. Több volt, mint művészmozi, hisz kulturális központként is működött, amely a filmek mellett koncertek, kiállítások, beszélgetések helyszíne is lett.
Dárday István munkásságát 2012-ben Kossuth-díjjal is elismerték, melynek felét átadta alkotótársának, Szalai Györgyinek. Azóta is aktívan részt vesz a magyar film- és művészeti életben: 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2012 és 2016 között a köztestület Film- és Fotóművészeti Tagozatának vezetője is volt.
A születésnap alkalmából a Pesti Vigadóban jelenlévők egy több rövidfilmből álló, kevésbé ismert dokumentumfilmet láthattak Hat bagatell címmel, amelyben Dárday István mellett öt másik, akkor pályakezdő alkotó - Fehér György, Bódy Gábor, Jeles András, Tarr Béla és Wilt Pál - filmjei nyújtanak kíméletlen tükröt a Kádár-korszaknak. A Fehér György nevéhez kötődő, 1989-ben készült „szkeccsfilm" a később nemzetközi hírűvé vált „Budapesti Iskola" előképeiből, a '70-es évek magyar valóságát szokatlan éleslátással, érzelemgazdag őszinteséggel dokumentáló főiskolás vizsgafilmekből mutat meg hat emlékezetes darabot. A film Jeles András: Meghallgatás (1969), Bódy Gábor: Egy bagatell (1975), Wilt Pál: Ságpuszta (1970), Tarr Béla: Hotel Magnezit (1980), Fehér György: Öregek (1969) és Dárday István: Miheztartás végett (1971) című műveiből áll. A hat alkotó a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején nyilvánosságra sosem került filmjeivel a Kádár-korszak mély emberi és strukturális drámáit állítja középpontba, ami a kor dokumentációján túl jelenleg is megrázó élménnyel szolgál a befogadónak.
SZ.M.