Terényi Ede (1935–2020) ▪ fotó: Lugosi Lugo László / MMA
Elhunyt Terényi Ede zeneszerző
November 26-án, életének 86. évében Kolozsváron elhunyt Terényi Ede Erkel Ferenc-díjas zenetudós, zeneszerző, egyetemi tanár, a romániai magyar zenei élet kimagasló mestere, pedagógusa, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Munkássága számottevő: műveit ötven kötetben jelentette meg, s ehhez járul a közel ugyanennyi lemezfelvétel is, míg harmóniaelméleti kutatásait tanulmányokban tette közzé. Könyveket, elemzéseket, zenei esszéket írt a modern zenéről, zeneszerző elődökről és kortársakról (Veress Sándor, Lajtha László, Balassa Sándor). Számos műve hangzott el ősbemutatóként Európa zenei centrumaiban. Művészi tevékenységének elismeréseként több jelentős kitüntetést, díjat kapott: a Román Tudományos Akadémia George Enescu-díja (1980), Bartók–Pásztory-díj (1994), Erkel-díj (2000). Terényi Edét a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Terényi Ede Marosvásárhelyen (Románia) született 1935. március 12-én. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte: zeneszerzést Trózner Józseftől, zongorát Chilf Miklóstól tanult, a Bolyai Farkas Elméleti Középiskolában érettségizett (1952), majd a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési tanszakán Jodál Gábor tanítványaként szerzett oklevelet (1958), ettől kezdve Kolozsváron élt. A kolozsvári kulturális pezsgés révén Terényi belekapcsolódhatott a romániai zenei életbe, a magyarországi hangversenyek világába, de kitekinthetett a német és francia régió felé is. 1956-ban elnyerte az Enescu-ösztöndíjat.
1958-tól ötvennégy éven át a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola előadója volt: kezdetben ellenponttant, majd összhangzattant, a '80-as évektől zeneszerzést, majd zenedramaturgiát is tanított (ez utóbbi tantárgy bevezetése a főiskolán az ő nevéhez fűződik). Két ízben (1974, 1978) is részt vett műveivel a darmstadti modern zenei tanfolyamon, ill. fesztiválon (Internationale Ferienkurse für Neue Musik). 1983-tól a zenetudományok doktora, 1993-tól doktorátusvezető volt. A magyarországi zeneélettel szoros kapcsolatban állt, 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja, majd 2011-től a köztestület rendes tagja volt, és csatlakozott a Magyar Zeneszerzők Szövetségéhez is. A Magyar Rádiózenekar és a Budapesti Vonósok számos művét előadták, illetve rendeltek is tőle alkotásokat.
Zeneírói, zenetudományos munkássága egyaránt jelentős: számos zenei tárgyú kötet és esszé szerzője. Zenetudományi kutatásainak középpontjában a modern zene vertikális dimenziójának vizsgálata állt. Másik jelentős kutatási területe az erdélyi magyar zeneszerzés története és stilisztikai vizsgálata volt.
Szakmai sikerein túl fontosak voltak számára barátságai alkotótársakkal és volt tanítványokkal. E sorból is kiemelkedik legendás barátsága Balassa Sándor zeneszerzővel, amelynek szép példája a Balassa-duók című hegedűkettős sorozat.
Zeneszerzői pályája nagyon sokarcú, stílusa évtizedenkénti jelentős változásokat mutat: első alkotó periódusát a népdal- és Bartók-hatás jellemzi, ezt követte a szerializmus felé fordulás, a zenei grafika, majd a neobarokk és ezzel párhuzamosan a dzsesszmuzsika felé tájékozódás. A közelmúltban készült műveit régi erdélyi dallamok mai hangvételű újjáélesztése, modern keretbe foglalása jellemezte.
Számos zeneműve kapcsolódott szorosan a magyar és az egyetemes irodalomhoz: száznál is több, a magyar és a világirodalom, valamint a népköltészet remekeihez kapcsolódó vokális zeneművet szerzett, amelyek műfaji szempontból is változatosak, monooperáktól vokál-szimfonikus művekig, kórusoktól dalokig. Munkásságát emellett több szimfónia, zongoraverseny, mise, Te Deum, Stabat Mater, neobarokk concertók, vonósnégyesek, ütőskvartettek, különböző hangszeres szólódarabok, szonáták, monodrámák, dalsorozatok és kétkötetnyi kórusmű körvonalazza.
80. születésnapja alkalmából 2015. október 30-án az MMA ünnepi hangversenyt rendezett tiszteletére a Pesti Vigadóban.
Terényi Ede búcsúztatása november 30-án (hétfőn) 14 órakor lesz a kolozsvári Házsongárdi temető kápolnája melletti téren.
1958-tól ötvennégy éven át a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola előadója volt: kezdetben ellenponttant, majd összhangzattant, a '80-as évektől zeneszerzést, majd zenedramaturgiát is tanított (ez utóbbi tantárgy bevezetése a főiskolán az ő nevéhez fűződik). Két ízben (1974, 1978) is részt vett műveivel a darmstadti modern zenei tanfolyamon, ill. fesztiválon (Internationale Ferienkurse für Neue Musik). 1983-tól a zenetudományok doktora, 1993-tól doktorátusvezető volt. A magyarországi zeneélettel szoros kapcsolatban állt, 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja, majd 2011-től a köztestület rendes tagja volt, és csatlakozott a Magyar Zeneszerzők Szövetségéhez is. A Magyar Rádiózenekar és a Budapesti Vonósok számos művét előadták, illetve rendeltek is tőle alkotásokat.
Szakmai sikerein túl fontosak voltak számára barátságai alkotótársakkal és volt tanítványokkal. E sorból is kiemelkedik legendás barátsága Balassa Sándor zeneszerzővel, amelynek szép példája a Balassa-duók című hegedűkettős sorozat.
Zeneszerzői pályája nagyon sokarcú, stílusa évtizedenkénti jelentős változásokat mutat: első alkotó periódusát a népdal- és Bartók-hatás jellemzi, ezt követte a szerializmus felé fordulás, a zenei grafika, majd a neobarokk és ezzel párhuzamosan a dzsesszmuzsika felé tájékozódás. A közelmúltban készült műveit régi erdélyi dallamok mai hangvételű újjáélesztése, modern keretbe foglalása jellemezte.
Terényi Ede: MAGAMRÓL (Ars poetica)
Rendhagyó művészként hiszem, hogy a Mű (művem) tőlem függetlenül követi, ÉLI SORSÁT. Egyedül kell kiharcolnia a maga életét. Én csak a megszületését segítettem elő. A Művekhez (műveimhez) hasonlóan magam is belső parancsnak engedelmeskedve éltem meg az eddig eltelt nyolcvan évem sorstörténéseit. Hiszek az alkotói munkában jelenlévő ELEVE ELRENDELTSÉGBEN, ennek meghatározó, áldásos erejében és a kozmikus rend minden véletlent, esetlegességet kizáró tökéletességében. Műveimet úgy kellett meghagynom, ahogyan azok megszülettek. Szín-grafikáimat meg kellett rajzolnom zeném illusztrálására. Szavakkal (esszéimmel) zenét kellett "komponálnom". Fél évszázadon át tanítva egyetemi hallgatóknak kellett továbbadnom mindazt, amit hatalmas tudásvággyal magamba szívtam a zenéből, a Világból.
ZENEI CSALÁDOM Vivaldi, Muszorgszkij, Debussy, Bartók. Általuk vagyok. Emberi közelségből két rendkívüli személyiség szellemi hatása befolyásolta döntően életem és zenei pályafutásom kibontakozását: KODÁLY ZOLTÁN és LENDVAI ERNŐ. Nekik köszönöm mindazt, amit zenémben elértem. Mélységesen hiszem, hogy felsőbbrendű erő, a SZERETET segített munkámban. Alázatos követője vagyok az isteni erőnek.
Terényi Ede az erdélyi szerzők egyik legjátszottabb mestere, 2015-ig harminckilenc szerzői lemeze jelent meg.
Életműve bár zeneileg független volt a magyarországi iskoláktól, ugyanakkor a helyi és a nemzetközi irányzatokkal állandó párbeszédben állt.80. születésnapja alkalmából 2015. október 30-án az MMA ünnepi hangversenyt rendezett tiszteletére a Pesti Vigadóban.
Terényi Ede búcsúztatása november 30-án (hétfőn) 14 órakor lesz a kolozsvári Házsongárdi temető kápolnája melletti téren.
- Balassa Sándor búcsúztatója (A temetésen Xantus Gábor olvasta fel)
