Ez a díj új erőt ad a folytatáshoz nekem
Vidák István kapja a Bolgár Kultúráért Díjat
Tavasszal veheti át Vidák István nemezművész, az MMA rendes tagja a Bolgár Kultúráért Díjat. Negyven éve ment el először Bulgáriába, hogy tanulmányozza az egyedül ott fennmaradt több száz éves nemeztakarókat. Érdeklődése hivatásának alapja lett. Az elismerést különleges díjátadón veheti át, melyet a bolgár kultúrában is nagyon tisztelt, rá is nagy hatással lévő, általa személyesen is ismert Nagy László századik születésnapján tartanak majd.
Tavasszal veheti át Vidák István nemezművész, az MMA rendes tagja a Bolgár Kultúráért Díjat. Negyven éve ment el először Bulgáriába, hogy tanulmányozza az egyedül ott fennmaradt több száz éves nemeztakarókat. Érdeklődése hivatásának alapja lett. Az elismerést különleges díjátadón veheti át, melyet a bolgár kultúrában is nagyon tisztelt, rá is nagy hatással lévő, általa személyesen is ismert Nagy László századik születésnapján tartanak majd.
– Hogyan fogadta ezt a díjat?
– Meglepetésként ért. Első pillanatban azon gondolkoztam, vajon megérdemeltem-e. Végiggondoltam az elmúlt negyven év történéseit, majd az utóbbi három-négy év küzdelmeit, eredményeit, bánatait és örömeit. Eszembe jutott az a sok új barátság és kapcsolat, amely ez idő alatt szövődött. Természetesen ez a díj új erőt ad a folytatáshoz nekem, az egész családomnak és barátaimnak. A díj átadására jövő tavasszal kerül sor Kecskeméten a Nagy László versmondó versenyen.
– Kinek tartozik köszönettel a díj kapcsán?
– Szeretném megköszönni régi barátaimnak azt, hogy velem tartottak 1984-ben Bulgáriába, az első tanulmányútra. Koprivsticába utaztunk, ebbe a műemlékekben gazdag kisvárosba. Éveken át jártunk oda azért, hogy az eredeti százötven-kétszáz éves takarókat megláthassuk. A siker pár évvel ezelőtt köszöntött ránk. Megismerkedtünk Szondi György íróval, műfordítóval, és az ő jóvoltából a plovdivi múzeum igazgatójával, Angel Jankov úrral. Az ő szavára minden múzeum megnyílt előttünk. Ennek eredményeként került sor arra a nagyszabású kiállításra, amely idén nyáron volt látható Plovdivban. Utazásaink sikeréhez hozzájárult az is, hogy megismerkedtünk Kecskeméten dr. Jordan Bocskov úrral, Bulgária tiszteletbeli konzuljával. Családomnak is köszönetet szeretnék mondani azért, hogy nélkülözni tudtak az itthoni munkákból.
– Mikor és miért utazott életében először Bulgáriába?
– Gervers-Molnár Veronika régész, néprajzkutató asszony egyik tanulmányában hallottunk először a bulgáriai nemeztakarókról. Meglétük azért fontos, mert ebben a művészeti ágban nem maradtak fenn több száz éves alkotások. Szerves anyagból voltak, ezért elporladtak a föld alatt. Aki a mi mesterségünk iránt érdeklődik, Európában csak egy helyen, Bulgáriában talál eredeti, régi takarókat. Ezért utaztunk el először oda.
– Tudom, hogy a szarvas fontos jelkép az ön életében.
– „Sírva sírok, sírva sírok
ha sietek lemaradok,
csodafiú szarvas
hiába vagyok, hiába vagyok."
Nagy László születésének századik évfordulójára készülünk 2025-ben. Az 1970-es évek végén a Nomád Nemzedék tagjaiként Tokajban volt szerencsénk személyesen találkozni vele. Költészete nagy hatással volt ránk, és ma is így van ez. A Rodope hegységben, Szmoljan városában található az emlékháza. A Néprajzi Múzeum mellett pedig a nemrégen felállított szobra. Éveket töltött ott a bolgár népköltészet bűvöletében. Szeretnék az ő nyomdokaiban haladni.
Forrás és fotó: Vidák István
– Meglepetésként ért. Első pillanatban azon gondolkoztam, vajon megérdemeltem-e. Végiggondoltam az elmúlt negyven év történéseit, majd az utóbbi három-négy év küzdelmeit, eredményeit, bánatait és örömeit. Eszembe jutott az a sok új barátság és kapcsolat, amely ez idő alatt szövődött. Természetesen ez a díj új erőt ad a folytatáshoz nekem, az egész családomnak és barátaimnak. A díj átadására jövő tavasszal kerül sor Kecskeméten a Nagy László versmondó versenyen.
Eredeti nemeztakaró, Plovdiv, 2024. október, Nagy Mari felvétele
– Kinek tartozik köszönettel a díj kapcsán?
– Szeretném megköszönni régi barátaimnak azt, hogy velem tartottak 1984-ben Bulgáriába, az első tanulmányútra. Koprivsticába utaztunk, ebbe a műemlékekben gazdag kisvárosba. Éveken át jártunk oda azért, hogy az eredeti százötven-kétszáz éves takarókat megláthassuk. A siker pár évvel ezelőtt köszöntött ránk. Megismerkedtünk Szondi György íróval, műfordítóval, és az ő jóvoltából a plovdivi múzeum igazgatójával, Angel Jankov úrral. Az ő szavára minden múzeum megnyílt előttünk. Ennek eredményeként került sor arra a nagyszabású kiállításra, amely idén nyáron volt látható Plovdivban. Utazásaink sikeréhez hozzájárult az is, hogy megismerkedtünk Kecskeméten dr. Jordan Bocskov úrral, Bulgária tiszteletbeli konzuljával. Családomnak is köszönetet szeretnék mondani azért, hogy nélkülözni tudtak az itthoni munkákból.
Nemezművészeti bemutató a kiállításmegnyitó kapcsán, Plovdiv 2024. Szvetlana Kamps és Vidák István részvételével
– Mikor és miért utazott életében először Bulgáriába?
– Gervers-Molnár Veronika régész, néprajzkutató asszony egyik tanulmányában hallottunk először a bulgáriai nemeztakarókról. Meglétük azért fontos, mert ebben a művészeti ágban nem maradtak fenn több száz éves alkotások. Szerves anyagból voltak, ezért elporladtak a föld alatt. Aki a mi mesterségünk iránt érdeklődik, Európában csak egy helyen, Bulgáriában talál eredeti, régi takarókat. Ezért utaztunk el először oda.
– Tudom, hogy a szarvas fontos jelkép az ön életében.
– „Sírva sírok, sírva sírok
ha sietek lemaradok,
csodafiú szarvas
hiába vagyok, hiába vagyok."
Nagy László születésének századik évfordulójára készülünk 2025-ben. Az 1970-es évek végén a Nomád Nemzedék tagjaiként Tokajban volt szerencsénk személyesen találkozni vele. Költészete nagy hatással volt ránk, és ma is így van ez. A Rodope hegységben, Szmoljan városában található az emlékháza. A Néprajzi Múzeum mellett pedig a nemrégen felállított szobra. Éveket töltött ott a bolgár népköltészet bűvöletében. Szeretnék az ő nyomdokaiban haladni.
Nagy László rajza, Iszkáz
Forrás és fotó: Vidák István
