Kincses Károly és Tóth Klára
Koncz Csaba avantgárd fotóművészre, zenészre emlékeztek
Idén hunyt el 84 évesen Koncz Csaba, a magyar avantgárd fényképezés egyik kiemelkedő alakja, aki rövid ideig, 1962–67 között alkotott, majd disszidált, művei sokáig nem voltak ismertek hazánkban. Rá emlékezett november 8-án az MMA Művészetelméleti Tagozata, a rendezvényt Tóth Klára filmkritikus vezette, aki többek között Kincses Károly és Szilágyi Sándor fotótörténésszel beszélgetett Koncz Csaba munkásságáról.
Kisfaludy András még 1995-ben készítette el rövidfilmjét Koncz Csabáról. A vetítés után a meghívott vendégek – Kincses Károly, Szilágyi Sándor – beszélgettek a tavasszal elhunyt fotóművészről. Szilágyi Sándor fotótörténész kiemelte, hogy Koncz Csaba életműve különleges helyet foglal el a magyar progresszív fotográfia történetében. Hozzátette: a világot hippiként becsavargó Konczot ugyanúgy érdekelte a film, a zene, a költészet és a keleti filozófia, mint a fényképészet. Fotós életművét mindössze fél évtized alatt alkotta meg, 1962 és 1967 között, utána külföldre disszidált, s abbahagyta a fotózást. 1992-ben tért vissza Magyarországra, egy faluban, Balatonhenyén telepedett le. A mennyiségét tekintve nagyon szűkös életmű egész egyedi módon magas minőséget képvisel, egyszerre kötődve a nonfiguratív kifejezésmódhoz és az Arte Povera esztétikájához. Száznál kevesebb műalkotása maradt fenn, összesen négy egyéni és egy közös kiállítása volt.A rendezvényen bemutatták Kisfaludy András filmrendező rövidfilmjét is Koncz Csabáról. „Legjobb képein a konkrét tárgy és a jelszerű képződmény léte között egyensúlyozik, bár első ránézésre kalligrafikus tusrajzoknak is tűnhetnek. Itthon olyannyira megelőzte korát, hogy jószerivel még ma sem érték utol…" – írta róla Kincses Károly fotótörténész, akadémikus. Emellett festett, zenélt a maga által készített hangszereken, érdekelte az asztrológia, valamint biokertészkedett. Sokan Konczot hippinek tartották, akinek az anyagiak sosem voltak túl fontosak. Egy szabad ember – barátja, Dárday István szavaival „a legszabadabb ember" – volt.
A rendezvényen felidézték, hogy Koncz a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait 1957-ben, de végül nem diplomázott le, hanem csatlakozott a legendás Váci utcai Muskátli presszó avantgárd értelmiségi társaságához. A nonkonform szellemiségű Koncz 1967-ben disszidált, majd évtizedeket töltött el vándor hippizenészként különböző nyugat-európai és ázsiai országokban. Bár sosem volt aktív tagja a fotós szakmai közéletnek, a '60-as évek két legfontosabb, progresszív fotóelméleti szakírója, az idős Hevesy Iván és a fiatal Perneczky Géza tökéletesen értette törekvéseit, akárcsak olyan fotós kollégák, mint Nagy Zoltán vagy Lőrinczy György. Nagy Zoltán egy hangfelvételt küldött, ahol elmondta közös mozgatórugóikról egy kései interjújában: „Mindhárman nevetségesnek, giccsesnek tartottuk a szocreál hamis, hatásos ellenfényben fürdő retorikáját, pátoszát, és valami egyszerűt, őszintét, elementárisat, egy új kiindulópontot kerestünk a fotóban." A hivatalos szakma viszont elutasító értetlenkedéssel fogadta őket, mivel szembementek a mainstreammel. Miután az értő fotográfus közeg többsége – Konczhoz hasonlóan – disszidált, számára az igazi elégtételt az jelenthette, amikor Szilágyi Sándor 2007-es alapművében (Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984) külön fejezetben mutatta be páratlan munkásságát. Koncz Csaba 2018-ban az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatától életművéért Szőts István-díjat kapott.
