Küldetés a Felvidéken

Révkomáromban és Pozsonyban is koncertezett a Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara
 
Joseph Haydn miséje hangzott el 2024. augusztus 8-án a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániatemplomban, augusztus 9-én a révkomáromi Szent András-bazilikában, másnap pedig a pozsonyi Szent Márton-dómban a Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara előadásában. Az alkalmi együttes fellépései a nemzeti összefogás kiemelkedő kulturális eseményei.
A Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekarának megalakulása Vashegyi György karmester, az MMA rendes tagja nevéhez fűződik. A legalább 85 százalékban határon túli, alkalmi együttes a Trianon által elszakított nemzetrészek szimfonikus zenekarainak magyar zenészeit gyűjti össze. Hangversenyeik a nemzeti összefogás kiemelkedő kulturális eseményei. Működésük célja is ez: erkölcsi támogatást nyújtani, erősíteni az itthoni és külhoni magyarok nemzeti összetartozásának érzését, egyúttal kifejezni a határon túli magyar muzsikusok elismertségének és megbecsülésének szükségességét.

Hangverseny a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániatemplomban
 
Hosszú tervezést követően 2017-ben, a Kodály-emlékév keretében mutatkozott be a zenekar, majd 2018-ban a nemzeti összetartozás napján adott hangversenyt az Országházban. Megalakulása óta fellépett már Budapesten, Pécsett, Szegeden és Kecskeméten, első határon túli koncertjét 2019-ben a X. Kolozsvári Magyar Napok keretében, az államalapítás ünnepén tartotta. Ettől az eseménytől kezdve küldetésévé vált a határon túli városokban megmutatkozni: 2021-ben Szabadkán, 2022-ben Szatmárnémetiben, 2023-ban pedig Marosvásárhelyen és Kolozsvárott. Idén az első, budapesti hangversenyt követően a zenekart Felvidéken – Révkomáromban és Pozsonyban – hallhatta a zeneszerető közönség. A koncerteken közreműködött Kovács Csilla szoprán, Thurnay Viola alt, Megyesi Zoltán tenor, Najbauer Lóránt basszus, valamint a Purcell Kórus. Vezényelt: Hontvári Gábor.

Hontvári Gábor karmester
 
A budapesti és a felvidéki koncerteken Joseph Haydn művei hangzottak el: a No. 49. f-moll „La passione" szimfónia és a B-dúr „Schöpfungsmesse". Mi kapcsolja össze a két nagyszerű alkotást? Haydn zeneszerzői stílusát fiatalkorától egészen a haláláig meghatározta, hogy a befolyásos és művészetpártoló Esterházy-család alkalmazásában állt. Szellemes és kifinomult szimfóniáit az udvar kiváló muzsikusainak komponálta, ilyen a Sturm und drang szellemében fogant, 1768-as f-moll „La passione" – „Szenvedély" szimfónia, amely éles zenei kontrasztokra épül. Rendhagyó, lassú nyitótételét zaklatott Allegro követi, és a feszültséget a táncos lüktetésű Menüett sem oldja fel, végül a szimfóniát szélsőséges dinamikájú Presto tétel zárja.

A Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara erősíti a nemzeti összetartozás érzését 
 
 Jóllehet harminc évvel később Haydn már Európa-szerte elismert zeneszerzőnek számított, mégis élete végéig az udvar cappellmeistere maradt, utolsó ünnepi nagymiséi is II. Miklós felesége, Maria Josepha hercegnő névnapi ünnepségeire készültek. Az 1801-ben – mindössze másfél hónap alatt – született nagyszabású Schöpfungsmesse a Teremtés oratóriumból vett nyolc ütemes idézetre utal. Haydn a Gloria tétel ünnepélyes nyitókórusában és a felharsanó kürtfanfárban Ádám és Éva duettjét idézi, amelyben a teremtett világ szépségeiről énekelnek, s mintha már ezzel – a „Qui tollis peccata mundi" (Te elveszed a világ bűneit) szövegrész és a Krisztushoz intézett fohász előtt – az ősbűnre emlékeztetne. E profán idézet buffo-szerű táncos lüktetése olyannyira bántotta Mária Terézia császárnő fülét, hogy végül a zeneszerző a Habsburg-udvarnak át is írta művét: plasztikus zenei ábrázolásmódja és a dinamikai végletek szembeállítása kétségkívül szimfóniáihoz mérhető nagyszabású alkotássá emelik miséjét.

A koncerten Joseph Haydn művei hangzottak el
 
A Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara koncertjeinek szervezője a Filharmónia Magyarország Nkft. A programok megvalósulását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta, együttműködő partner a Haydneum – Magyar Régizenei Központ.
 
Tóth I.
Fotó: Walter Péter