Benkő Imre hat évtizedre visszatekintő fotográfiai életművének bemutatója a Műcsarnok 2024-es programjának első kiemelkedő eseménye. A térben és időben szerteágazó anyag három földrész húsz országát érinti, a hetvenes évektől napjainkig mutatja be az emberi viszonyok sokféleségét. A kiállítás az életmű teljességéből válogat: az 1975-ös World Press Photo díjnyertes felvételétől az ikonikus ózdi, budapesti és külföldi sorozatokon át, egészen a kínai utazásainak 2019-ben készített képekig.


Szegő György szerint a kiállítás ünnep a Műcsarnoknak és magyar fotográfiának. „A képek drámákról, néhol vidám drámákról mesélnek" – fogalmazott az eseményt megelőző sajtóbejáráson. Tulipán Zsuzsanna, a kiállítás kurátora a tárlat kapcsán elmondta: a fotográfus hat évtizedes pályája lenyomata a kornak, amely visszaköszönt a magyar sajtóorgánumokban az 1970-es évek elejétől napjainkig. Benkő Imre szigorúan építkezett a pályája alatt, amely klasszikus sajtófotózással indult, majd az évtizedek során autonóm életművé vált.


Benkő fotográfusi érdeklődése – akár a nagyváros, akár a vidék adja a hátteret – elsősorban az emberi viszonyokra összpontosít. Képei egyben kordokumentumok; visszaköszönnek, vagy megismerhetővé válnak a korszakra jellemző meghatározó életstílusok, kulturális szokások és attitűdök – keleten és nyugaton egyaránt. A fotók sajátos nyelven szólalnak meg: a társadalomábrázoló humanista fotográfiai hagyományból fakadó érzékenység Benkő egyéni látásmódjával párosulva emlékezetünkben megragadó képeket eredményez. Művei egy csoportjában a szocialista múlt és az átmenet éveinek illúzióvesztettsége kerül szembe a hétköznapok vagy épp az ünnepnapok véletlenszerű, enigmatikus mozzanataival. Hosszú távú fotóesszéi, mint az ózdi kohászat leépítésének stációi, a Sziget fesztivál zabolátlan, ritualizált koncertpillanatai, vagy épp az ikerpárokról készített sorozata, az időben kibomló folyamatok részletgazdag regiszterét nyújtják.